Roma for Transformative Change: New Directions for a Social Europe

By Andrew Ryder and Marius Taba

In the wake of the financial crisis of 2008, Roma people have been prominent victims in the economic tsunami which swept the globalised economy, experience some of the highest rates of unemployment and poverty in Europe. Austerity and neoliberalism have left Roma communities  vulnerable to the vagaries of an economic system that has steadily moved away from post-war conceptions of social justice through downward harmonisation which has led to high unemployment, the dilution of welfare support and the pathologisation of those at the margins. It is interesting to note that policymakers, most notably the World Bank (2010), are placing a growing emphasis on the economic advantages of Roma inclusion through productivity growth and welfare savings but fail to follow the logic of this train of thought by proactively supporting fiscal stimulus, intervention and redistribution

Despite large numbers of Roma people being long-term unemployed or located in the informal economy, contrary to some reactionary perceptions which pathologise the Roma poor and promote a culture of poverty a growing body of evidence suggests that the Roma people have a strong preference for safe and regular jobs as opposed to unsafe and irregular work. Clearly measures to help the Roma workforce transfer from the informal to the formal economy would be valued. We would venture to argue that bolder alternatives to current policy trends might come about via a new ‘Social Europe’ which stresses the value of increasing labour market participation, places much more emphasis on active welfare state measures, introduces supply-side efforts at job creation, seeks measures to provide security other than life-time job tenure and prioritises efforts to combat social exclusion. A new ’Social Europe’ in which interventionist and redistributive policies are combined with new forms of radical and participatory politics, can address Roma and more generally wider societal inequalities.

Inclusive Citizenship and Participation

Part of a new Social Europe could encompass notions of national and European ‘inclusive citizenship’ which should centre on justice as articulated in terms of when it is fair for people to be treated the same and when it is fair that they should be treated differently through targetted measures. In addition, recognition, framed in terms of the intrinsic worth of all human beings, but also recognition of and respect for their differences should be a core value in inclusive citizenship. Self-determination is part of this formula, allowing people the ability to exercise some degree of control over their lives. Inclusive citizenship encompasses solidarity, or a belief in the capacity to act in unity with others in their claims for justice and recognition. It also entails a conception of social justice which calls for greater economic and welfare security for all at the margins and in this sense might create a sense of fraternity and solidarity between diverse communities at the margins offering a counter-narrative to the xenophobia of the radical right which manipulates the anxieties of alienated and marginalized communities to vent their frustration at the Roma and other scapegoated minorities.

The promotion of inclusive citizenship and new economic and development initiatives would require an effective and articulate Roma social movement, capable of forming broad alliances with other pressure groups and collaborative relationships with policy makers, helping to ensure policies are relevant to localised domains and thus avoiding reified interpretations by outsiders of who Roma communities are and what their needs may be. In this respect, it is important to appreciate the fluidity and adaptiveness of culture and appreciation of the notion that ethnic identity is bridging and not insular but open to innovation. Such an interpretation may be the most conducive for working with and through inclusive policy frameworks such as a  new ‘Social Europe’. Indeed, it needs to be recognised that the Roma are not a homogenous European group but have a broad and divergent range of traditions and outlooks. Inclusive forms of community development will ensure that policies, rather than being uniform and monolithic and based on stereotypical conceptions of the Roma people, will reflect the aspirations and expressions of identity of particular and specific Roma communities.

Some, though, hold the fear that civil society is being increasingly tamed and subverted by the state. To use the term of the New Right ‘pulling back the state’ has been accompanied by a series of governmental strategies and technologies (governmentality) which through top down stipulations being attached to funding and overt promotion of the donor’s agenda weakens the autonomy of civil society. Policies which invoke the language of ‘social inclusion’ rest upon narrow, assimilative, interpretations of what it is to ‘civilise’ and integrate. Grassroots activism could create a new policy regime predicated upon radical conceptions of inclusion. In effect, rather than civil society being a puppet of the state, it is transformed into a key partner and guide for government. Inclusive Community Development which builds on and develops existing skills and cultural practices and is community driven, can be an important dynamic in creating an inclusive policy framework.

In a process of ‘reverse governmentality’ rather than government using civil society as a tool to impose narrow inclusion/assimilation policies we would see instead a situation where civil society is in the driving seat and directing the government as to what needs to be done. This point reiterates our central argument that an effective ‘Social Europe’ approach for Roma communities requires greater support for the development and expansion of Roma civil society in a manner which extends not only its capacity and skills but also its autonomy.

Join the debate! Roma for a New Social Europe - in a conference and seminar (Budapest April 19/20) exploring the politics of redistribution, egalitarianism and grassroots activism for the Roma and other communities in a time of crisis. This event is a dialogue and conversation between the Roma community, activists, practitioners and researchers aiming to inspire new directions for a Social Europe and a search for solutions and change.

Learn more about the event at this link: https://www.facebook.com/events/282689112266473/

Registration: https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSf3g3pXRUhZ2kJwZhfXuZnQEOBYK37wwgVsvh8pSRytOtUQxw/formResponse 

Themed Section: Roma in a Time of Paradigm Shift and Chaos

Introduction: Roma in a time of paradigm shift and chaos 
pp. 51-57(7) 
Author: Matache, Margareta

Roma and a Social Europe: the role of redistribution, intervention and emancipatory politics 
pp. 59-75(17) 
Authors: Ryder, Andrew Richard; Taba, Marius

Gender, ethnicity and activism: 'the miracle is when we don't give up...' 
pp. 77-94(18) 
Authors: Daróczi Anna; Kóczé Angéla; Jovanovic Jelena; Cemlyn Sarah Judith; Vajda Violeta; Kurtić Vera; Serban Alina; Smith Lisa

Blame and fear: Roma in the UK in a changing Europe 
pp. 95-112(18) 
Authors: Richardson Joanna; Codona Janie

Policy and Practice
EU policy and Roma integration (2010–14) 
pp. 113-126(14) 
Author: Andor László

http://www.ingentaconnect.com/content/tpp/jpsj/2018/00000026/00000001

Romák a Transzformatív Változásért 
Andrew Ryder és Marius Taba

A 2008-as gazdasági válság nyomán feltűnően sok roma ember esett áldozatául annak a gazdasági cunaminak, ami az egész globalizált gazdaságot magával söpörte, ezzel megtapasztalva az Európa szerte egyik legmagasabb munkanélküli és szegénységi rátát. A megszorítások és a neoliberalizmus sebezhetővé tette a roma közösségeket egy olyan gazdasági rendszer szeszélyeivel szemben, ami a lefelé irányuló harmonizáció által egyre távolabb és távolabb került a társadalmi igazságosság háború után létrejött koncepciójától, magas munkanélküliséghez, a jóléti támogatások felhígulásához, és a küszöbön élők patologizálásához vezetve. Érdemes megjegyezni, hogy a döntéshozók, különösképpen a Világbank (2010), növekvő hangsúlyt fektetnek a romák termékenységi növekedés és jóléti megtakarítások által történő integrációjának gazdasági előnyeire, mégis, ezen gondolatmenet ellenére proaktívan támogatják a fiskális ösztönzést, a közbelépést és az újraelosztást.

Annak ellenére, hogy számos roma hosszú távon munkanélküli, vagy az informális gazdaságban helyezkedik el, illetve azon reakciós megfigyelések ellenére, amik a szegénységi kultúrát támogatják, egyre több bizonyíték támasztja alá azt, hogy a roma emberek erős előnyben részesítik a biztonságos és szabályos munkákat a kockázatos és szabályozatlan munkákkal szemben. Az olyan egyértelmű intézkedések, amik segítik a roma munkaerő az informálisból a formális gazdaságba való átkerülését, értékelendőek. Még amellett is hajlamosak lennénk vitatkozni, hogy a merészebb alternatívák a döntéshozásban aktuálisan látható trendek mellett egy új, „Szociális Európán” keresztül valósulhatnának meg, ami hangsúlyozza a munkaerőpiacon való növekvő részvétel fontosságát, sokkal nagyobb hangsúlyt fektet az aktív jóléti állami intézkedésekre, erőfeszítéseket tesz a munkahelyteremtés kínálati oldalról történő megközelítésére, olyan intézkedésekre törekszik, amik nagyobb biztonságot nyújtanak, mint az élethosszig tartó robot, illetve prioritásnak tekinti az olyan intézkedéseket, amik a társadalmi kirekesztés ellen hivatottak küzdeni. Egy új „Szociális Európa”, amiben a megelőzői és újraelosztói rendelkezések a radikális és résztvevői politika új formáival vegyülnek, megoldást jelenthet nem csak a romák számára, hanem más, szélesebb körű társadalmi egyenlőtlenségekre is.

Befogadó állampolgárság és részvétel

Az új „Szociális Európa” egy része felölelhetne olyan elképzeléseket is, mint a nemzeti és európai „Befogadó Állampolgárság”, ami az igazságosság érthetővé tételére összpontosítana abban az értelemben, hogy mikor igazságos az embereket egyformán kezelni, és mikor igazságos az eltérő bánásmód célzott intézkedéseken keresztül. Mi több, minden emberi lény belső értékének, csak úgy, ahogy az emberekben rejlő különbözőségek elfogadása és tisztelete a befogadó állampolgárság legfőbb értékét jelentené. Az önrendelkezés is részét képezi ennek az egyenletnek, megengedve az embereknek azt, hogy bizonyos mértékben irányítást gyakoroljanak a saját életük felett. A befogadó állampolgárság magába foglalja a szolidaritás eszméjét is, vagy az egységben cselekvés képességében való hitet olyan emberekkel, akik igazságosságot és elismerésért követelnek. Ez szintén maga után vonja a társadalmi igazságosság koncepcióját, ami nagyobb gazdasági és jóléti biztonságért kiált minden peremen élő számára, mintegy ellen narratívát kínálva a radikális jobb oldal xenofóbiájára, ami a kirekesztett és peremen élő közösségek szorongásait úgy manipulálja, hogy azok a romákon, és más bűnbakká tett kisebbségi csoportokon vezessék le azt.

A befogadó állampolgárság, illetve az új gazdasági és fejlődési kezdeményezések támogatásának előfeltétele egy hatásos, jól definiált roma társadalmi mozgalom, ami képes széles szövetségeket formálni más, nyomást gyakorló érdekcsoportokkal és döntéshozókkal, megbizonyosodva arról, hogy a rendelkezések relevánsak a helyi doméneknek, ezáltal elkerülve a kívülállók tárgyiasított értelmezését arról, hogy kik a roma közösségek és mik lehetnek az igényeik. Ebben az értelemben fontos méltányolni a kultúra változékonyságát és alkalmazkodóképességét, illetve azt az eszmét, miszerint az etnikai identitás áthidaló, nem korlátolt, hanem nyitott az újításokra. Egy ilyen értelmezés lehet a legcélravezetőbb az olyan integráló politikai keretekkel, és kereteken keresztül történő munkában, mint az új „Szociális Európa”. Valóban, elismerésre szorul az, hogy a roma nem egy homogén európai csoport, hanem egy, ami széleskörű és szerteágazó hagyományokkal és kilátásokkal bír. A közösség fejlesztés integráló formái megbizonyosodnak arról, hogy egységesített, monolitikus, a romákról alkotott sztereotipikus elképzelések alapján létrehozott rendelkezések helyett olyanok lépnek életbe, amelyek reflektálnak a roma közösségek különleges és egyedi törekvéseire, identitásuk kifejezésére.

Néhányan attól tartanak, hogy az állam egyre inkább elfojtja és felbolygatja a civil társadalmat. Az új jobboldal „pulling back the state” kifejezéséhez olyan kormányzati stratégiák és technológiák sorozata társul (kormányzatiság), amik a fentről lefelé irányuló megszorításokon keresztül kihatással vannak az adományozó programjának konszolidációjára és a nyílt támogatására, ezzel gyengítve a civil társadalom függetlenségét. Az olyan rendelkezések, amik felidézik a „társadalmi integráció” nyelvét, azok csupán szűklátókörű, asszimiláló értelmezései annak, hogy mit jelent „civilizálni” és integrálni. A grassroots (azaz alulról kezdeményezett) aktivizmus létrehozhatja a rendelkezések egy új rendszerét, ami a társadalmi bevonás radikális koncepcióin alapulna. Végeredményként, ahelyett, hogy a civil társadalom az állam bábjává válna, kulcsfontosságú partnerré és útmutatóvá válik a kormány számára. Az integráló közösség fejlesztés, ami létező készségeken és kulturális gyakorlatokon alapszik, azokat fejleszti tovább, illetve a közösség maga irányítja azt, fontos dinamikát nyújthat egy integráló rendelkezés kerettervének megalkotásához.

A „fordított kormányzatiság” folyamatában ahelyett, hogy a kormány bábént használja a civil társadalmat annak érdekében, hogy szűklátókörű integrációs/asszimilációs rendelkezéseket vezessen be, mi inkább úgy értelmeznénk ezt a szituációt, hogy igazából a civil társadalom ül a vezetőülésben azzal a lehetőséggel, hogy a tényleges teendők felé irányítsa a kormányt. Ez a pont csak megismétli a fő érvelésünket, miszerint a roma közösségek egy hatékony „Szociális Európán” keresztül történő megközelítésének előfeltétele a roma civil társadalom kiterjedése és nagyobb mértékű támogatása, ami nem csak a roma civil társadalom kapacitásaira és képességeire, hanem annak autonómiájára is kiterjed.

Csatlakozz a vitához! Romák egy új Szociális Európáért

- egy konferencia és szeminárium keretén belül (Budapest, április 19-20) felfedezvén az újraelosztást, egalitarizmust és a grassroots aktivizmust a roma és más közösségekért a krízis idején. Ez az esemény egy dialógus és párbeszéd a roma közösség, az aktivisták, a praktizálók és a kutatók között, azzal a céllal, hogy új irányokat inspiráljon a Szociális Európához, megoldásokat és változást keresvén.

Tudj meg többet az eseményről a következő linken:
https://www.facebook.com/events/282689112266473/
Regisztrációs lap
https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSf3g3pXRUhZ2kJwZhfXuZnQEOBYK37wwgVsvh8pSRytOtUQxw/formResponse

A konferencia elindít egy különleges témájú részt a „Poverty and Social Justice” című folyóiratban, ami most gyors elérésű formában is megtalálható:

Themed Section: Roma in a Time of Paradigm Shift and Chaos

Introduction: Roma in a time of paradigm shift and chaos 
pp. 51-57(7) 
Author: Matache, Margareta

Roma and a Social Europe: the role of redistribution, intervention and emancipatory politics 
pp. 59-75(17) 
Authors: Ryder, Andrew Richard; Taba, Marius

Gender, ethnicity and activism: 'the miracle is when we don't give up...' 
pp. 77-94(18) 
Authors: Daróczi Anna; Kóczé Angéla; Jovanovic Jelena; Cemlyn Sarah Judith; Vajda Violeta; Kurtić Vera; Serban Alina; Smith Lisa

Blame and fear: Roma in the UK in a changing Europe 
pp. 95-112(18) 
Authors: Richardson Joanna; Codona Janie

Policy and Practice
EU policy and Roma integration (2010–14) 
pp. 113-126(14) 
Author: Andor László

http://www.ingentaconnect.com/content/tpp/jpsj/2018/00000026/00000001

donate now

Challenge discrimination, promote equality

be informed

Receive our public announcements Receive our Roma Rights Journal

news portal

The latest Roma Rights news and content online

join us

Become a part of the ERRC's activist network in Europe